Kicsit elmaradtam..

Minden rendben, csak költöztünk, sok-sok munka volt és beköszöntött a jó idő is szerencsére.:)
Ennek örömére tegnap elmentem futni a szabadba. Szoktam én futkározni, de többnyire az edző teremben. Ott viszont a 40 perces futás egy idő után unalmasnak bizonyult, pedig tavaly kitartóan csináltam, de mivel nem élveztem, így el-elmaradozott. Mostanában az intervallum edzés nyerte el a tetszésem. Nem csinálom régóta, de tetszik.
Na de tegnap kimerészkedtem a szabadba is, és 3 perc után azt hittem, hogy már hú de régóta futok:D aztán erőt vettem magamon és ahogy ráéreztem az ízére észre sem vettem az idő múlását. Kikapcsoltam, és élveztem, hogy egyedül vagyok az utcákon, a házak között figyeltem, hogy emberek ülnek a tv előtt, mászkálnak a házban és jól érzik magukat és én is jól éreztem magam, csak mentem előre, és egy idő után elfelejtettem, hogy ideges voltam, mert az új munka társ kiakasztott, elfelejtettem, hogy másnap korán kell kelni, elfelejtettem egy csomó felesleges dolgot amivel rendszerint képes vagyok mérgezni magam. Elég későn indultam neki, már sötét volt, viszont tökéletes nyugalom telepedett a környékre és olyan volt mintha egyedül én lennék kint( ami 1-2 autóst leszámítva így is volt). Kis pedométeremmel a kezemben valósággal élveztem, és öröm volt a végén nyugtázni, hogy bizony képes voltam lefutni fél órát, megtettem kicsit több mint 4 kilómétert és még az átlag sebességemmel is tisztában voltam:)
Persze többet is futhattam volna és olyan jó, mert erőmből tellett volna, de a végén már picit fájt a térdem, aki teheti terepen fusson, vagy a Margit-szigeti gumiszőnyegen:)